A toxinok méreganyagokat jelentenek.
Gyógynövények – Növények részei, ehető virágok
Szár (caulis, cormus, strips):
A szár a növény azon része, mely rendesen felfelé növekszik. A szár azon részét, mely két levél között van, tengelyíznek nevezzük. A szár melléktengelyei az ágak, ezekből fejlődnek a gallyak. A virágot viselő szár, mely csak tőlevelekkel bír, a kocsány. A szár állományára nézve lehet fás és lágyszárú. A föld alatti szár lehet a gumó, hagyma, hagymagumó, tarack, gyöktörzs. A szárhoz tartozik még az ostorinda, a föld feletti sarj és a kacsok.
Gyökér (radix):
A gyökér a növények helyzetét biztosítja, a táplálékot felszívja. Rügyeket, leveleket nem hajt. A szár egyenes folytatása a főgyökér, a belőle kiágazó gyökerek a mellékgyökerek. Ezenkívül még vannak élősdi gyökerek, és vízben úszógyökerek. Levél (folium): a szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk.
Levél (folium):
A szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk.
A levelek fajtái szerint megkülönböztethetünk:
- Szik vagy csíraleveleket, melyek már a magvak csírájában jelen vannak.
- Alleveleket vagy pikkelyleveleket, melyek a levélhüvelynek megfelelő részéből alakulnak ki, s feladatuk a növény testének megvédése.
- Lombleveleket, melyek egyszerűek vagy összetettek lehetnek.
- Felleveleket, melyeket fedőleveleknek is nevezhetünk, mivel a bimbókat feslésük előtt beborítva védik.
Termés (gyümölcs- fructus, mag-semen):
A termés a termőből fejlődik. A termésben lévő magvak a növény szaporítószervei. Ha a termés tisztán csak a termőből fejlődik, akkor igazi termésről beszélünk. Ha a virág más része, pl. a kehely (almánál), a közös vacok (a szamócánál) járul hozzá, a termést áltermésnek nevezzük.
Virág (flos):
A virág szaporodás céljára átalakult leveles hajtás. A rajta levő levelek a viráglevelek, ezek közül a belsők a magképződéshez szükséges termőt és porzót alkotják, ezeket pedig a körben álló virágtakaró veszi körül. A termő, a porzó és a virágtakaró a kocsánynak megvastagodott csúcsán, a virágvackon foglal helyet. A még ki nem nyílt virág a bimbó. Ha a kocsány alig észrevehető, akkor a virágot ülőnek nevezzük. A virágtakaró lehet egynemű, egyszínű és akkor a neve lepel, vagy pedig a külső kör zöld, akkor csésze, a belső kör pedig más, élénk színű, akkor ez a párta. A párta több szabad levelekből állhat, ezek a szirmok.
A legfontosabb virágzatok:
A füzér, a virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek.
A fürt abban különbözik a füzértől, hogy a virágok kocsonyásak.
Az ernyő, ha a kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állnak, mint az ernyő küllői. Ha az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk a virágot.
Ehető virágok
Az ehető virágokat használhatjuk díszítésként, ízesítésre, teákba, vizek készítéséhez (pl. rózsavíz) süteményekhez, sütéshez, főzéshez, de használhatjuk például szappankészítéshez és fürdőkhöz is. Csak teljesen megtisztított, egészséges, rovarirtó-mentes virágokat, növényeket használjunk! Pollen allergia esetén nem, illetve allergiára való hajlam esetén óvatosan használjuk a virágokat!
Az ehető virágok: almafa virága, angyalgyökér, articsóka, árvácska, bazsalikom, bodza, borágó, brokkoli, büdöske (bársonyvirág), citromillatú muskátli, csalán, dália, fehér akácvirág (a lila akác nem!), golgota virág (a gyümölcse is), gyümölcsfa virágok, hibiszkusz, ibolya, kamilla, kankalin, karfiol ( meghúsosodott virágzatok), kapribogyó, kaporvirág, krizantém, körömvirág (csak a szirom), levendula, lonc, lóhere, mályvarózsa, menta, napraforgó, orgona, pitypang, rózsa, sáfrány, sáfrányos szeklice, sarkantyúvirág (kerti sarkantyúka), salátaboglárka, sásliliom, szegfű, szegfűszeg, tökvirág, tulipán (csak a szirom).
